"-A félelem nemcsak a lelket eszi meg, hanem apránként a testet is-ezt már a neolitikum korszaka óta tudja és féli az egész emberiség!"
Tudományos körutazás a félelem ősi világában:tanulmányozd,hogy egy lépést tehess a benned rejlő félelmek feltérképezésében és megértésében!Hogy le is tudod majd küzdeni azokat,azt sajnos nem igérhetem!:(

A fóbia indokolatlan viszolygás vagy ösztönös félelem meghatározott tárgyaktól, helyzetektől vagy személyektől, amely(ek) igazolhatatlan voltát a személy is felismeri, de szabadulni nem tud tőle.
A pszichológusok a fóbiákat három fő csoportra osztják:
Egyszerű fóbiák. A leggyakoribb példák a rovar, kígyó, injekció, vér, bacilus, természeti jelenségektől való félelmet foglalják magukba, ám a lista korántsem teljes.
Agorafóbia. Jellemzője az olyan terektől való félelem ahonnan nehéz kijutni, vagy egy kívülálló személy segítségét kérni. Az agorafóbiás ember fél zsúfolt helyeken lenni egyedül, vagy akár egy személy kiséretében is. Az agorafóbia következménye, hogy az alany elkerüli a zsúfolt helyeken való tartózkodást, legyen az mozi, piac, stadion, stb., valamint számos esetben fél saját házát is elhagyni.
Szociális fóbiák. Az ilyen fóbiával küszködő egyén elkerüli az olyan helyzeteket, ahol bármilyen módon ítélkezhetnének viselkedése fölött. A szociális fóbia magába foglalja az olyan típusú félelmeket mint: nyílvános helyen való beszéd, evés, írás félelme, valamint a közwc használatának félelme.
1. Hogyan határozható meg a fóbia? Betegségről beszélünk fóbia esetén?
A fóbia csak abban az esetben válik betegséggé, ha az állandó szorongásos készenlét, a fóbiás elkerülés, vagy a szorongással járó szituációkban átélt szenvedés mértéke jelentősen zavarja az érintett mindennapjait, csökkenti munkaképességét, rontja kapcsolatai minőségét.
Fontos megjegyzés:A fóbiás ember tisztában van félelmei túlzott és irracionális jellegével.
2.Milyen reakciókat vált ki egy fóbiás emberből amikor szembesűl fóbiájának tárgyával?
A fóbia tárgyával való szembesülés vagy akár a fóbiás helyzet puszta elképzelése azonnali szorongást vált ki, mely súlyosabb esetben pánikrohamban csúcsosodhat ki.
3. Hol a határ a jogos félelem és a fóbia között?
A szubjektív szenvedés mértékében, az életminőség romlásában, amit az eltúlzott félelem okoz.
4.Lehet-e valamilyen szempont-rendszer alapján kategorizálni a fóbiában szenvedőket?
A fóbiák jelenlegi felosztása szerint beszélhetünk agorafóbiáról, egyszerű fóbiákról és szociális fóbiáról. A felsorolás egyben az orvoshoz fordulás sorrendjének is megfelel, mely nem egyenlő a fóbia gyakoriságával, inkább a fóbiával járó szenvedés mértékét tükrözi!
5. Mi váltja ki a félelmet az agorafóbiában szenvedőknél?
Az agorafóbiában szenvedők szorongásos panaszai a lakás elhagyásakor, közlekedés közben, nyilvános, zsúfolt helyeken tartózkodáskor vagy nyílt tereken történő áthaladáskor jelentkeznek. Az agorafóbiások aggodalmai meghatározott szituációkkal, helyekkel kapcsolatosak - félnek, hogy az adott helyzetből nem lennének képesek elmenekülni, ha hirtelen történne velük valami, vagy nem kapnának segítséget rosszullét esetén. Mielőtt az agorafóbiások valamely szorongást kiváltó szituációba kerülnek, fejükben már készen áll "mi lesz, ha?" típusú aggodalmak sora. A volt rosszullétek helyszínei gyakran a legfélelmetesebbek.
6.Hogyan próbálja áthidalni a beteg a fóbiás helyzetet?
(1) Mindenáron igyekeznek megakadályozni egy újabb rosszullétet, megelőzni a bajt még annak korai stádiumában - „jobb félni, mint megijedni” alapon. Az agorafóbiás aggódással, állandó, ugrásszerű készenlétben figyeli teste működését és esetleges rosszullétének korai jeleit.
Amennyiben a „pánikkeltő, rossz” tünetet észlelik, igyekeznek befolyást gyakorolni szervezetük vegetatív működésére (egyensúlyérzés, légzés, szívműködés), azonban ennek lehetetlensége, fokozódó önmegfigyelésük, és tehetetlenségükből adódó szorongásuk együttesen menthetetlenül pánikrohamhoz vezetnek.
A probléma krónikussá válásához további két típusos megoldás is hozzájárul:
(2) a rosszullétekhez kapcsolódó, szorongást előidéző szituációk elkerülése és
(3) az ezekben történő segítségkérés is. Rövidtávon biztonságérzést jelentenek, hosszú távon a tehetetlenségérzést és a szorongást erősítik. Tehát a túlzott törődés, a páciensek kísérgetése paradox módon negatív hatással van rájuk
7.Mi a megoldás?
A fóbiás problémák megoldására speciális gyógyszeres terápiát és/vagy Szisztémás-stratégiás Rövidterápiát alkalmaznak, mely rövidterápia a bonyolult vagy krónikus szorongásos problémák egyszerű megoldását jelentheti. A módszer előfeltételezése szerint a fóbiákat és a pánik-szorongást a helytelen és hatástalan megoldási kísérleteink tartják működésben. A terápia kezdeti időszakában részletesen feltérképezik a páciens megoldási kísérleteit, hogy a következő fázisban mihamarabb meggátolhassák kontraproduktív megoldásait és a probléma útvesztőjéből nagyfokú precizitással közösen kiutat találjanak.
Az előfeltételezések szerint minden ember önmaga egyedi problémáinak legjobb ismerője, ezért különös hangsúlyt fektetnek arra, hogy senkivel ne végeztessenek olyan feladatot, melynek gyakorlati alkalmazása távol állna tőle vagy ellenérzést keltene benne. Minden páciens olyan instrukciókat kap a probléma megoldásához, melyek szinte kézenfekvők s a gyógyulás során mintegy önerőből jut el a lehetséges kiutak felfedezéséhez.

A szorongás,a fóbiák elmaradhatatlan kelléke
-a szorongásos zavarok biopszichológiai természetéről szóló tudományos beszámolók megerősítik azt az
álláspontot, miszerint a szorongás nem a hibásan működő agy terméke, hanem olyan interperszonális
kapcsolati zavar, mely jelentősen befolyásolja azoknak az idegrendszeri hálózatoknak a működését,
melyek hozzásegítik a személyt a kellemes és a kellemetlen események átéléséhez, az emberi kapcsolatok
lényegének felismeréséhez. Az adatok ugyanakkor felhívják a figyelmet arra, hogy a szervezetben zajló
biológiai (nemi és stresszhormon, neurotranszmitter) változások előkészítik az interperszonális zavarok
kialakulását és konzerválódását.


Disputa a fóbiákról-haladó szint:
Az agorafóbia és mechanizmusai
Frances-szel és Dunn-al összhangban Horgász Cs. tapasztalatai szerint a klausztrofóbia és az agorafóbia közös patológiás folyamat két jellegzetes megnyilvánulási formája, összetartozó jelenségek, melyek a pácienseknél gyakran együtt fordulnak elő,ezért helyesebb lenne a mindkét tünetcsoportot magában foglaló „szeparációs szorongás szindróma” elnevezés használata!
-az agorafóbiás szindrómát az alábbi tünetek különböző mértékű előfordulása jellemzi: félelem a nyílt és zárt terektől, hidaktól, alagutaktól, liftektől, akadályozó helyzetektől és ritkábban állatoktól. A szorongást gyakran, de nem minden esetben, enyhíti egy érzelmileg fontos társ jelenléte. A páciensek a fóbiás helyzetekben gyakran számolnak be a megőrüléstől, meghalástól, vagy a kontroll egyéb módon történő elveszítésétől való félelmeikről. a páciens belső veszélyt érzékel: elviselhetetlen rosszullétet, identitása vagy én-érzése elveszítését (deperszonalizáció), derealizációt, szédülést, gyengeséget, tájékozódási képességének zavarát, melyekre kezelhetetlen szorongással reagál. Az agorafóbia gyakran pánikroham formájában tör ki. A betegség közvetlen előzményeként vagy „kiváltó okaként” gyakran található olyan esemény, amely a páciens számára a felnőttkorba lépés kezdetét jelenti!
-kapcsolatot feltételeznek a hisztériás rohamok, a lelki traumák és az agorafóbiában tapasztalt szorongás között. Weiss szerint az agorafóbiában az otthonról való kimozdulás egyik jelentése a páciensek számára az anyai védettségről való leválás. Emiatt fordul elő olyan gyakran az agorafóbia a gyámoltalanság szélsőséges eseteiben, ahol a páciens, másodlagosan, az anyától való gyermeki függőség időszakára regrediál. Nem ritka, hogy az agorafóbiások elveszítették valamelyik szülőjüket gyermekkorukban. Szorongásukhoz ilyenkor hozzájárulhat a szüleik elleni halálkívánságuk beteljesülése!Az elhagyottság érzése azonban nem csupán a szülő halálából eredhet, hanem az anya és/vagy az apa általi visszautasítás, vagy érzelmi elhanyagolás következménye is lehet. Ennek következtében a gyermek megfosztja szüleit érzelmi jelentőségüktől, és súlyosan megrendül a beléjük vetett bizalma!
-az agorafóbiás páciensek szélsőségesen függővé válnak közeli hozzátartozóiktól vagy barátaiktól, és olyan körülményeket teremtenek, hogy a segítség mindig elérhető legyen számukra, ha fóbiás szituációkba kerülnek. E szülőfiguráknak szoros érzelmi kapcsolatban kell állniuk a pácienssel, és tisztában kell lenniük a bizonytalanságaival ahhoz, hogy a páciens megbízható segítségnek érezze őket. A szülőfigurák a fóbiás helyzetekben segédénként funkcionálnak!
!!!Az agorafóbiások súlyos dependenciájából érthetjük meg a klausztrofóbia agorafóbiával való szoros együttjárását. Az agorafóbiás páciensek intoleránsak szuverenitásuk és mozgásszabadságuk bármilyen korlátozásával kapcsolatban - vagyis klausztrofóbiásak. A páciensek mindkét esetben attól félnek, hogy megakadályozzák őket a segítség elérésében. Ennek tudatában vannak, és elkerülő magatartásuk arra irányul, hogy az akadályozó helyzeteket kiiktassák életükből. A páciensek legtöbbje semmilyen megszorítást nem tud elviselni. Gyakran félnek és kerülik azokat a helyzeteket, amelyekből nem tudnak azonnal kilépni vagy végét vetni!!!
Mindezen szorongások hátterében tehát valójában egy depresszív alaphelyzet húzódik meg: tárgyvesztés, az agresszív érzések visszafojtása, és a kitörésüktől, a jó tárgy elpusztításától való félelem. A zárt térben a dependencia-szükséglet kielégítése akadályozott, a tárgy fölötti kontroll nem tud megvalósulni. Adott helyzetek speciális értelmezése miatt, megismétlődik egy gyermekkori trauma: az indulatok projiciálódnak, s ettől a semleges helyzet ellenséges színezetet nyer, a páciens úgy érzi, veszélyes üldöző csapdájába esett,vagyis a klausztrofóbiás szorongást is a gyermekkori szeparációs trauma ágálása generálja.
-tehát tagadhatatlan kapcsolat van az agorafóbia és klausztrofóbia között és következésképpen a klausztrofóbia és a depresszió között, melyeket mind dinamikájukban, mind szerkezetükben rokon jelenségeknek tekintenek.
-a páciens a klausztrofóbiában egy jellegzetes tárgykapcsolati konfliktusát a zárt térbe projiciálja, és oda izolálja. A depresszió ambivalencia-konfliktusa, mely a depressziósnál belül marad, itt kívülre helyeződik, a konfliktus szerkezete azonban mindkét esetben megegyezik.
Mindkét betegségben a tudattalan végső célja az anyához való visszatérés, a mellen való újraegyesülés. A depresszióban a tárgyvesztés következménye a nárcisztikus visszavonulás: a halott tárgy a szelfben marad. Ezzel szemben a klausztrofóbiában a nárcisztikus visszavonulást és az elveszített (elpusztított) tárggyal való kapcsolatot a zárt hely szimbolizálja. Az ambivalencia helyett a hasítás uralkodik, ami tehermentesíti az aktuális tárgykapcsolatokat. A lehasított aspektusok a zárt térbe projiciálódnak. A zárt térrel való szembesüléskor a hasítás lehetetlenné válik, és a pácienst elárasztják lehasított rossz tárgyai, paranoid állapotba kerül. Az üldöző szorongás elhatalmasodik, és mivel a jó tárgyakat már semmi sem védi, a szorongás azokat is kezdi fölemészteni. Ilyenkor keletkezik a pánik, amely a totális tárgyvesztéstől való félelmet reprezentálja.
A páciens átéli a jó tárgy pusztulását, melynek következtében bűntudat és depresszív állapot uralkodik el benne. A veszteséget a zárt térből való szabadulással, acting out-tal próbálja tagadni, ami a tárgy újbóli megtalálására és megszállására irányuló erőfeszítést jelenti. Ez ismét beindítja a tárgy iránti ellentétes érzések hasítását és a projekciót, ami a klausztrofóbia újraéledését eredményezi!
!!!A rossz tárgyak lehasítása és a fóbiás helyzetekbe való száműzése a felelős a személyiség integrációjának, fejlődésének elakadásáért. A hasítás következtében a pozitív tapasztalatok nem képesek befolyásolni, megszelídíteni a rossz tárgyakat, így azok mindvégig megőrzik primitív, fenyegető minőségüket. A beteg nem tud tanulni pozitív tapasztalataiból (Bion, 1984), és a rossz tárgyak a fóbiás helyzetekben ismételten legprimitívebb, legszadisztikusabb mivoltukban jönnek elő. Ez vezet a fóbiás páciensek jellegzetes éngyengeségéhez, a súlyos, regresszív én-állapotok ismételt megjelenéseihez, a krónikus önbizalomhiányhoz!!!
***a rovat első részében közétett adatokat leegyszerűsitett alakban a Fóbia Klinika szakmai vezetőjének,Dr.Birkás Dezsőnek a phoenix.hunak adott interjújából állitottam össze,mig a "disputa" tartalmának főbb ideái Horgász Csaba:Szkizoid mechanizmusok a klausztrofóbiában c. tanulmányára támaszkodik!Megemliteném,hogy jelen közzététellel semmilyen természetű pénzjövedelmet nem áll szándékomban generálni,továbbá az idézett sorokat a lehető legminimálisabban alakitottam át,kizárólag,hogy érthetővé alakitsam a hétköznapibb olvasóim számára,mindezt úgy,hogy a szövegek sem jelentésileg,sem pediglen a tudományos tartalomra vonatkozó érvényességükben jelentős törzsi sérülést ne szenvedjenek!Ismétlem,jelen publikáció kizárólag az ingyenes tömegtájékoztatás nemes inditattásából született és müködik!
- Fülöp Oszkár Zoltán-